Moon Sun-myung tiszteletes mindennapi élete
A példamutatással tanító élet
NAPIRENDJE: Az egyik legmeglepőbb dolog azok számára, akik személyesen kutatják Moon tiszteletest,
az a napirendje. Először is, Moon tiszteletes csak 2-3 órát alszik éjszaka.
Korábban is így volt, ahogyan most is, 89 éves korban. Háromkor kezdi a napját
imával
és éjfél után kerül az ágyba. Nap nap után, éveken óta így
osztja be fáradhatatlanul az idejét. Senki, még a nála sokkal fiatalabbak sem
bírják nagyon ezt a kimerítő
iramot.
Napi tevékenységei teljes mértékben nyilvánosak. Feleségével minden reggel 5
órakor egy közösségi imatalálkozón vesz részt. Azután rendszerint 2-3 órás beszédet
tart az ott egybegyűlt vezetők és egyháztagok számára. Az ezt követő közös reggelin
az asztalnál ülő vezetők beszámolnak a mozgalom világszintű tevékenységeiről.
A nap hátralévő részében a világ vezetőivel találkozik, projekteket látogat és
ösztönzi azokat.
Esténként éjfél után nyúló találkozókat tart kimerült követőivel. Ahelyett, hogy
utána aludni menne a szobájába, feleségével gyakran látható, amint a teremben
mély imával zárják a napot. Néha csak hajnali 2 óra után kerül ágyba, de az is
előfordul, hogy egyáltalán nem alszik, mivel beszél a követőihez, vezeti őket,
vagy egész éjen át imádkozik egy-egy komoly ügyért.
Minden nap rendszerint ad útmutatást a tagoknak, látogatóknak és vezetőknek,
amik alkalmanként több órásak. A rekordhosszúságú prédikációja 16 órás. Beszédeit,
prédikációit spontán tartja jegyzetek nélkül. Mindezekhez ihletet az imáiban eltöltött
órák alatt Istentől kap. Mára már több, mint 450 kötetben adták ki üzeneteit.
Imái 12 kötetet ölelnek fel. Mégis, hihetetlen, de mindegyik beszéde egyedi. Egyetlen
vallási vezetőnek sincs ennyi feljegyzett szónoklata, prédikációja és imája, mint
Moon Tiszteletesnek.
Egy másik rendkívüli dolog, Moon Tiszteletes imái – amelyekben könnyekkel telve
vigasztalja Istent. Azok számára, akik közelről szemlélik őt, egyértelmű, hogy
az életének középpontjában egy Istennel való mély, szívbéli kapcsolat áll. Ezek
a könnyes imák egyaránt nyilvánosak, ugyanakkor kora reggel illetve késő este
hallhatók a szobájából.
Moon tiszteletesnek nincs magánideje, nincs szabadsága, nem pihen és mindezt
a nyilvános életének több, mint 50 évében éli. Minden idejét maradéktalanul másokra
szánja: napirendje, úgy tűnik túlmutat minden emberi képességen.
Arra a kérdésre, hogyan képes így élni, Moon Tiszteletes válasza az, hogy olyan
emberek ezreinek szülőjeként gondolkozik, akik úgy halnak meg, hogy tudatlanok
Isten létezését illetően. Életének középpontja Isten és az emberiség szenvedése
miatti aggódás és az irántuk való szeretet. Isten és az emberek iránti szeretete
teszi képessé, hogy fenntartsa ezt az áldozatos életstílust nap nap után, több
mint hetven éve, mióta csak fiatalként a koreai hegyekben válaszolt Jézus hívására.
Moon tiszteletes hétköznapjairól Chung Hwan Kwak tiszteletestől, aki az egyik legkorábbi követője:
Egyik hajnaltól a következőig képes lenne tanítani minket, bármiféle szünet vagy megállás nélkül. Folyamatosan jóindulatú melegséggel,megnyerő barátságossággal, gyakran oly mély szavakkal, amiket a világért sem cserélnénk el. Máskor a fojtogató hőségtől testén végigfolyó izzadság átitatja ruháit, arcát könnyek borítják, hogy megossza azt az értékes igazságot, amit kemény, vért kívánó küzdelmek árán talált meg. Néha felemelt hanggal vagy jelentőségteljes hallgatással teljesen visszatükrözi Isten mindent felölelő dinamizmusát, minden létezés eredetét.
Egy nagyon fontos része az életének az imái. Aminek a témája nem könyörgő, hanem Istent vigasztaló, aki a Szülőnk és szenved az emberiség tragikus körülményei miatt. Az összejövetelek előtt imádkozik, gyakran az arcáról potyogó könnyekkel.
Habár merészség lenne megkísérelni Moon tiszteletes életét jellemezni egyetlen jelmondattal, mégis megkockáztatnám azzal, hogy az élete példájával arra tanít bennünket, miként él teljes mértékben Isten felszabadításáért és az emberiség megmentéséért.
Moon tiszteletes egész életén keresztül Isten iránt egy fáradhatatlan, odaadó
őszinte utat jár. Isten képviselőjeként teljes szívvel és erőfeszítéssel megtapasztalta
Isten fájdalmát és szomorúságát, felhasználva a legvégső erejét, hogy a bűnös
világban elültesse a szeretetet, lemondva minden személyes és családi kapcsolatról.
A következő lehetne az egyik legjobb példa az imáiból:
Mennyei Atya, várunk arra a napra, amikor együtt élhetünk Veled. Kérlek, hadd
legyünk fiaid és lányaid, akik vágyódnak Utánad, és szaladnak Hozzád, és akik
a teremtés minden dolgát harmóniába hozhatják azáltal, hogy öröm és hála üdvözlést
ajánlunk fel Neked, elérkezvén a győzelem napjához, amikor együtt élhetünk Veled.
Mióta a testünket és lelkünket megteremtetted tükrözve Atyánk külső megnyilvánulását, őszintén reméljük és vágyjuk, Atya, hogy megengeded számunkra, hogy olyan fiakká és lányokká váljunk akik teljes egészében képesek Téged visszatükrözni.
Oh, Atya!
Az emberiség nem tudja, hogy a Te szomorú lelked áthatotta a Földet és azt sem
tudja, hogy az emberiség történelmének lábnyomai a menny magányos könnyeivel vannak
átitatva.
Nem tudtuk, hogy a menny vég nélküli siránkozása körülveszi a lelkünket és a testünket. Nem tudunk most segíteni csak beismerni, hogy a lázadó emberiség leszármazottai vagyunk és képtelenek visszanyerni a méltóságunkat a menny előtt illetve elnyerni a menny bizalmát.
Atya!
Senki sincs a Földön, aki megállíthatná a könnyeidet, aki megvigasztalna Téged
és aki megóvná az utadat amin jársz. Ezért, ha van bánat a földön, az a menny
bánata, ami a földet átitatta, ha van szomorúság, az a menny szomorúsága ami áthatotta
a földet és ha létezik ellenségeskedés, az a mennyé, ami elterjedt a földön. Emiatt
a földön élő emberiség nem csak a tehetetlenség végzetével szembesül, hanem a
szomorúság áldozata, akár akarja, akár nem. Ugyanakkor nem csak a tehetetlenség
végzetével szembesül, hanem a nyomorúsággal teli önmagán akar felülkerekedni,
ha szeretné, ha nem.
(Sun Myung Moon tiszteletes: Imák: Egy beszélgetéssel teljes élet Mennyei Atyánkkal; „Kérlek, hadd legyünk közelebb a Te szíved tavaszához - A Lifetime of Conversation with Our Heavenly Father; "Please Let Us Be Close to the Wellspring of Your Heart." 24 May 1959)