Az Egyesítés és a Kereszténység: áttekintés és gyakran ismételt kérdések
A Kereszténység és az Egyesítés áttekintése
Elég csupán az Egyesítő Egyház születésének természetét átgondolnunk, hogy megértsük,
hogy az alapjai szilárdan a keresztény hit pillérein nyugszanak. Egy húsvét reggelen
1935-ben Jézus Krisztus elhívott egy 15 éves koreai fiatalembert. Kinyilatkoztatta
a fiatal Sun Myung Moonnak, hogy gyorsan közeledik a „korszak vége”, és azért,
hogy a világ készen álljon, a kereszténységnek a megértés, az elkötelezettség
és az egység egy új dimenziójába kell belépnie.
Azt is feltárta előtte, hogy három lényeges akadály áll a keresztény kor sikeres
beteljesülésének az útjában. Jézus ezeket „Isten három fő fejfájásának” nevezte,
amelyek a világot sújtják:
1. A keresztények megosztottsága elvi, faji és politikai irányvonalak mentén.
Jézus feltárta, hogy ez az állapot közvetlen ellentétben áll az ő víziójával és
a Jn 17:21-ben elmondott imájával: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem
vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem.”
2. Olyan istentagadó ideológiák felemelkedése, mint a marxizmus-leninizmus és
a szellemi értékeket nélkülöző testközpontú életmódok.
3. A családnak és a családot és a társadalmat megerősítő erkölcsi alapoknak a
hanyatlása, különösen a fiatalokra tett hatásokat illetően.
Ez volt az a vízió, amely inspirálta a Szentlélek Társasága a Világ Kereszténységének
Egyesítéséért 1954-es megalapítását. Ennek a víziónak a formába öntése "Az Isteni
Alapelv" központi témája. Egyértelmű középpontja nem a keresztény hit gyökereinek
a megváltoztatása, hanem inkább a keresztény hit „gyümölcsére” összpontosít, azaz
Isten történelmi gondviselésének a beteljesítésére a jelen korban.
1. Az Isteni Alapelv egy keresztény tanítás, amely azt állítja, hogy Jézus Krisztus
az úr?
Az Isteni Alapelv tanítása teljes mértékben megegyezik a karizmatikus liturgiával,
a keresztény hit alapvető állításaival. Krisztus Isten teremtésének és a megváltás
céljának a központi személye. Jézus Isten bűntelen fiaként született. Isten központi
megváltási gondviselését hirdette. A Kálvária keresztjén a bűneink jóvátételéért
ontotta a vérét, a feltámadása legyőzte a halált. Pünkösd napján mindenki számára
megnyílt az újjászületés csatornája Jézus és a Szentlélek által, és Jézus újra
el fog jönni a korszak végén, hogy létrehozza örökké tartó királyságát.
2. Miért van szükségünk új kinyilatkoztatásra?
A Biblia soha nem mondja, hogy Isten nem fog egy adott igazságot egy adott kor
számára elmondani, annak a generációnak az egyedi felelősségére tekintettel. Isten
figyelmeztetése (Jel 22:18) a „prófétai könyvnek szavaiból” való „hozzáadásról
vagy elvételről” a Jelenések könyvére vonatkozik, és nem szabad félremagyarázni
olyan értelemben, hogy Isten nem fog kinyilatkoztatni lényeges igazságokat egy
adott népnek és kornak. Nem arra vezet-e a Jn 4:1–3, hogy „vizsgáljátok meg a
lelkeket” azoknak az igazságoknak a felismerésére való eszközként, amelyek nincsenek
egészen érthetően kifejtve az írásokban?
Miért van szükség kinyilatkoztatásra bármely korban? Általában ez egy lehetőség
volt Isten számára, hogy átadja, hogyan teljesüljön az akarata, és milyen szerepet
kell játszaniuk ebben a kiválasztott embereknek.
Az Isteni Alapelv kinyilatkoztatása a mai kor emberei számára lényeges. Korunkat
a bibliai "Utolsó Napok"-ként tárja fel. Világosan kifejezi a generációnk egyedi
felelősségét a jelen kor kívánalmainak a beteljesítésében. Korunkat Isten gondviselési
történelmének összefüggésébe helyezi, amely az Ó- és az Újszövetségben van dokumentálva,
és feltárja azokat az alapelveket és mozgató erőket, amelyek által Isten az akaratának
a beteljesítésére törekedett a történelem folyamán. Ez nem egy „másik evangélium”,
hanem inkább a megerősítése és hírnöke a Krisztus visszatérésére vonatkozó evangéliumi
ígéret beteljesítésének.
3. Hogyan látják az Egyesítősök Istent?
Isten a világegyetem eredete és teremtője. Minden dolgot „ex nihilo” (a semmiből)
teremtett. Isten tehát egy szellem (Jn 4:24), aki abszolút, mindentudó és mindenütt
jelenlévő. A legfontosabb, és az írásokban a legkövetkezetesebben megjelenő tulajdonsága
a szeretete (1Jn 4:16).
Amikor Jézus így imádkozva „Mi atyánk, aki a mennyekben vagy…” feltárta Isten
kilétét, akkor nemcsak Isten igaz természetét nyilvánította ki, hanem azt is,
hogy a vele való igaz kapcsolatunk a szülő és gyermeke közötti kapcsolat kell,
hogy legyen.
Isten szíve tehát olyan, mint egy szülőé, és az emberi bűnbeesést látva, a sajátjainak
az elvesztésén bánkódik (Ter 6:5–6). Az emberiség bűnbeesése óta „jó pásztorként”
keresi a lehetőséget elvesztett családjának a visszaszerzésére.
4. Mi az Isteni Alapelv tanítása a bűnről?
Az Isteni Alapelv a bűnt egy Isten igéjét megsértő gondolat vagy tett feltételeként
definiálja, amely alapot ad sátánnak arra, hogy hatalmába kerítse a bűnöst. A
bűnök a következő négy kategória valamelyikébe esnek: 1. személyes (az egyén által
elkövetett bűnök); 2. kollektív (egy csoport által elkövetett bűnök, ahogyan azt
Isten Gedeonnak kinyilatkoztatta); 3. örökölt (a felmenők által elkövetett bűnök).
A bűn összes kategóriája közül azonban a legfontosabb a 4. eredendő (az első emberősök
által elkövetett bűn).
Az első emberősök eredendő bűne minden bűn gyökere és eredete. Ennek az elkövetése
a Teremtés könyvében van feltárva. Ádám és Éva, Isten parancsolatának ellenszegülve
és Lucifer arkangyal (a kígyó) hamis szavát elfogadva, valójában Isten és sátán
egymással harcoló uralma alatt hoztak létre egy emberi örökséget. Így Ádám minden
leszármazottja bűnben és Istentől elszigetelve jön a világra. A halott Ádámmal
való leszármazásbeli kapcsolatunk következtében az egész emberiség kivétel nélkül
örökli a bűnt és a halált.
Az eredendő bűn ténye és következményei szükségessé teszik a megváltás útját:
egy új élő Ádámot (Krisztust), akibe beoltódhatunk, és így megmenekülhetünk a
bűn nyomaitól.
5. Hogyan tekintenek az Egyesítősök a keresztre?
Az Isteni Alapelv a kereszt útját Isten elrendelt gondviselésének
tartja, amely által jóvátehető a bűn.
Sátán maximálisan bevetette az erejét Jézus keresztre feszítésébe, amikor „hatalmába
kerítette Júdást”, aki elárulta Jézust, és így valósult meg az a cél, amelyre
Sátán a történelem 4000 éve alatt törekedett.
Másrészt, kompenzációként Jézus átadása Sátánnak, Isten felállította a feltételt
a bűnös emberiség megváltására. Hogyan érte ezt el? Mivel Sátán már a maximális
erejét bevetette Jézus megölésébe, Istennek a vér általi jóvátétel alapelve szerint
joga volt a maximális erejét latba vetni, hogy visszahozza Krisztust az életbe.
Amíg Sátán ölésre használja az erejét, Isten arra, hogy visszahozza a holtat
az életbe. Kompenzációként arra, hogy Sátán a maximális erejét bevetette Jézus
megölésébe, Isten maximális erőt kifejtve feltámasztotta Jézust. Így Krisztus
vérontása által Isten az egész emberiség számára megnyitotta az utat, hogy beoltódhasson
a feltámadt Jézusba, és ezáltal megváltásban és újjászületésben részesülhessen.
6. Hogyan tekintenek az Egyesítősök Jézus feltámadására?
Az Isteni Alapelv tanítása teljes mértékben egyetért azzal, hogy Krisztus feltámadása
legyőzte a halált. Pál szigorú kijelentései az 1Kor 15:14-ben: „Ha pedig Krisztus
nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek
sem” jogosan állítják Isten feltámasztó erejét a hitünk erődjeként.
Néha abból származik félreértés, hogy az Isteni Alapelv különbséget kíván tenni
az 1Kir 17:21–22-vel szemléltetett testi feltámadás csodája (amikor Illés feltámaszt
egy halott gyereket) és a kizárólag Krisztusra vonatkoztatott feltámadás között,
amelyet a Jn 5:24 ír le. A különbségtétel kísérletének a célja, hogy tisztázza
és megerősítse a Krisztussal való kapcsolat alapvető értékét az örök élet egyetlen
jótékony hatású tényezőjeként.
7. Hogyan látják az Egyesítősök Krisztus második eljövetelét?
A keresztény tanok legtöbb vitát kiváltó pontja, hogy hogyan fogja Jézus beteljesíteni
a visszatérésre vonatkozó ígéretét. Hogyan fog eljönni, milyen események fogják
megelőzni az eljövetelét, közel van-e az eljövetele: mindezek olyan kérdések,
amelyek vallási tanok tömegét hívták életre. Ironikus módon, a hajthatatlan vallási
tanítások ilyen széles skálája ilyen alapvető fontosságú témáról volt az egyik
kulcs magyarázat a keresztények közötti meghasonlásnak és vitának.
Így, nem számít, milyen módon tér vissza Krisztus, nem tudja kielégíteni a jelenleg
létező vallások elvárásainak tömegét. Ez azt jelentené, hogy csak azon keveseknek
lenne bármi reménye, hogy sikeresen felismerjék Krisztus második eljövetelének
a megtörténtét, és részt vegyenek benne, akik a „helyes” nézetet képviselik. Az
alapján, hogy „Isten úgy szereti a világot” és Jézusnak azért az eszményért való
imáját tekintve, hogy MINDEN hívő egy legyen „amint Isten és Krisztus is egy”,
ez a körülmény nem elfogadható. Ezért a keresztény vezetőkre hárul az a feladat,
hogy megoldják ezt a helyzetet Krisztus visszatérésére való előkészületként.
Az Isteni Alapelv úgy kísérli meg megtenni ezt, hogy megvizsgálja Isten teremtésre
vonatkozó motivációját és célját, és azt, milyen módon halasztotta el ezt az eszményt
az ember bűnbeesése. Tisztázza továbbá Krisztus központi célját Isten eredeti
teremtési céljának összefüggésében. Azaz, a megváltás történelmének célja Krisztus
által teljesedik be az Igaz Szülők szerepében, eltörölve a gonoszt és megalapítva
a Mennyei Királyságot Isten vitathatatlan uralma alatt. Így tehát világossá válik
Krisztus visszatérésének küldetése és célja, és letisztul a mi megértésünk is
arról, hogyan fog ez megtörténni, és milyen módon vehetünk részt ennek a dicsőséges
kutatásnak a beteljesítésében.