Gyakran ismételt kérdések: az egyesítés tana és az iszlám
kölcsönös tisztelet és együttes erőfeszítések a világ javáért
Az egyesítés tana és az iszlám áttekintése:
Az Egyesítő tanítás kulcsfontosságúnak ismeri el Isten helyreállítási gondviselésében Mohamed prófétát és az általa feltárt igazságon alapuló iszlám vallást. Azaz, az egyesítő egyház hisz abban, hogy az iszlám, a világ más fő vallásaival együtt, különleges szerepet játszik abban, hogy az Istennel való egységre és a fajok, nemzetek és népek közötti harmóniára vezesse az emberi családot.Mivel az Iszlám a legújabb a főbb vallások közül a földön, a régebbi vallások nem mondanak róla semmit, és nem adnak útmutatást a követőiknek, hogyan tekintsék a Muzulmánokat és az Iszlámot. Ez az egyik alapvető oka az Iszlám és más vallások (különösen a Kereszténység) közötti óriási félreértésnek, és azoknak a konfliktusoknak, amelyek az Iszlámnak sok kapcsolatát jellemzik más vallásokkal. Az Egyesítés azonban Isten munkájának teljes képét nézi a mai világ perspektívájából arra vonatkozóan, hogy mindenütt felemelje és megmentse az embereket a történelem évszázadai folyamán.
Ez azt jelenti, hogy az Egyesítősök tanulnak az Iszlám és a Muzulmánok értékeiről, és keresik a lehetőséget, hogy aktívan együtt dolgozzanak velük a vallások közötti harmónia, a világbéke és egy mindenki számára jobb élet elérésén. Sok Muzulmán aktívan közreműködik egyesítős projektekben, és az egyesítősök nagy számban dolgoznak tevékenyen muzulmán projektek támogatásában. Egyesítős szervezetek és egyének szintén nagyszámú vallásközi kezdeményezést indítottak el, amelyekben Muzulmán tudósokkal és vezetőkkel együtt vettek részt.
Egyesítős állásfoglalások a kulcsfontosságú muzulmán kérdésekről
Az Egyesítés egy átfogó teológián alapul. Az alábbiakban egyesítős állásfoglalások összefoglalása olvasható a muzulmánok számára kulcsfontosságú kérdésekről:Mohamed próféta
Az emberi történelem központi magja Istennek a szeretett emberi teremtményeire irányuló helyreállító munkája az önmagával való egység állapotába. Isten ezért sok prófétát támasztott, akiket igazsággal, bölcsességgel és arra való bátorsággal inspirált, hogy megosszák másokkal, amit megértettek. Ez egy fejlődő folyamat: ahogy az emberi lények növekednek a megértésben, Isten egyre többet képes felfedni számukra az akaratából és az igazságából. Mohamedet tehát azért küldte el prófétaként, hogy világosságot gyújtson az emberi tudatlanság terén, és építsen a korábbi vallások eredményeire, a szeretet, igazság és jóság világa felé mozdítva előre ezzel az emberiséget.
A Korán
Mohamed próféta kinyilatkoztatásokat kapott Gábriel arkangyaltól, amelyek a Korán
(Qur’an) fejezeteiben szurák vannak összegyűjtve. Néhány ezek közül, különösen Mekkában és Medinában a pillanatról
beszél, mások pedig a létezés örök kérdéséről, egy teológiai keretet biztosítva
a világegyetem és az élet és a saria - nak nevezett vallási alapú törvényrendszer megértéséhez.
Saria
A vallásos tanítást mindig irányelvek és törvények sorába rendezik egy olyan
erkölcsös élet elérésének az érdekében, amelynek a célja, hogy Isten akaratával
és törvényeivel egységbe vezessen. Az Iszlámban ezek az irányelvek és törvények
vagy saria a Koránban található kinyilatkoztatásokon, illetve Mohamed próféta életének
hagyományain hadith alapulnak, ahogy azt a korai követői lejegyezték. A saria négy fő iskolája a többségi szunnita hagyományban mind alapvetően fontosak a
Muzulmánok százmillióinak az életében. Más saria iskoláknak, beleértve a kisebbségi síita szektákat, hasonlóan jótékony hatásuk
volt a híveik életében. Az Egyesítő elmélet egyetért az Iszlámmal abban, hogy
mivel az emberek az Isten iránti tudatlanság sötétségében élnek, szükségük van
törvényekre, amelyek az érettség és a megvilágosodás felé vezetik őket.
Az iszlám szerepe
Az Iszlám világszerte több mint egymilliárd ember számára biztosított egy Istenről
való megértést és egy erkölcsös életre való iránymutatást. Néhány esetben sikeres
volt ott, ahol más vallások nem boldogultak. Az Egyesítés hiszi, hogy a vallás
értékét csak azoknak az erényeknek a fényében lehet helyesen lemérni, amelyeket
az az egyénekben, a családokban, a társadalmakban és a nemzetekben elültet és
táplál. Az Iszlám számtalan ember és társadalmi struktúra erényes életéhez biztosította
a vallásos alapot.
Egy évezreddel ezelőtt, amikor Európa elsüllyedt a „Sötét-középkor” - ban, az Iszlám virágzott, és jelentősen hozzájárult a tudomány, a filozófia, a matematika és az orvostudomány fejlődéséhez. Sok olyan Muzulmán filozófus és fizikus volt, mint Al Farabi, Ibn Sina (Nyugaton Avicenna néven ismert) és Ibn Rushd (Averroes); olyan matematikusok voltak, mint Al Khawarizmi, akit az algebra ősének tekintenek; olyan történészek, mint Ibn Khaldoun és olyan nagy misztikus írók és költők, mint Rumi és Al Ghazali. Olyan városok, mint Isfahan és Buhara, később pedig Kairó és Córdoba voltak a tudomány és az oktatás központjai. Semmi nem volt olyan kiváló, mint Bagdad, ami Harun Al Rashid kalifa idején, Kr. u. a IX. században fejlettebb volt bármelyik európai városnál. Sok Muzulmán tudós írt lenyűgöző fejtegetéseket Arisztotelész munkáiról, és keresték, hogyan lehetne összeegyeztetni az Iszlámot a logikával és a filozófiával. Ibn Rushd kitartott amellett, hogy a Koránt a racionalizmus alapján kellene tanulmányozni. Ibn Sináról azt tartják, hogy hétéves korára kívülről tudta a Koránt, de Arisztotelész Metafizikáját is 40-szer olvasta el tizenévesen. Az Iszlám továbbra is sokat hozzátesz a világhoz az élet minden területén, azokon a nőkön és férfiakon keresztül, akiket inspirál.
Isten teremtése
Isten teremtésének az eszménye – egy olyan világ, ahol az istenközpontú férfiak
és nők szeretetben és békében élnek egymással – egy olyan ideál, amelyben az Egyesítés
osztozik az Iszlámmal. Abban a világban Isten szeretete az emberek közötti Istenközpontú
szeretetben fog tükröződni, és Isten törvényei fognak alapul szolgálni a társadalom
törvényei számára.
Az ember bűnbeesése és az eredendő bűn
A Korán az első férfi és nő, Ádám és Éva engedetlenségét szó szerint írja le.
Az Egyesítés Ádámnak és Évának kifejezetten azt a tettét érti ezen az engedetlenségen,
amikor elmulasztották, hogy engedelmeskedjenek Isten utasításának abban, hogy
tiszta és erkölcsös életet valósítsanak meg különálló férfiként és nőként, mielőtt
Isten, szeretetének a legteljesebb adományával megáldva, házastársakként összekötötte
volna őket. Áldott párként ők lettek volna egy bűntelen emberi faj szülei. Az
ő engedetlenségük vagy bűnük volt az eredendő bűn, amely azt eredményezte, hogy
a leszármazottaik Istentől távol és bűnösen születnek meg, az Istentől való elszigetelődés
állapotában, amely világosan megmutatkozott, amikor első fiuk, Káin, megölte saját
öccsét, Ábelt.
Jézus második Ádámként jött azzal a küldetéssel, hogy helyreállítsa az eredeti családot és a tiszta vérvonalat. Az Egyesítés egyetért az iszlámmal abban, hogy Jézus egy bűntelen ember volt, és nem Isten. Abban is egyetértenek, hogy Jézus a megjövendölt Messiásként jött el. Ahhoz a néphez lett elküldve, amelyet Isten Ábrahám ideje óta, mintegy két évezreden át készített a Messiás fogadására. Sajnos a zsidó nép nem fogadta el őt széles körben a régen várt Messiásként, és ennek eredményeképpen néhány zsidó vezető vádjai alapján a rómaiak megölték. Jézus halála azt jelentette, hogy a megváltás – vagy helyreállítás – gondviselése meghosszabbodott. Ez azt is jelentette, hogy lehetőség teremtődött egy új próféta és vallás, Mohamed és az Iszlám eljövetelére.
Ábrahám, Izsák és Izmael
Ha Ábrahám nem követett volna el hibát az állatok feláldozásában, Isten nem kérte volna tőle, hogy áldozza fel egy fiát. Izsák és Izmael, a győztes Ábrahám fiaiként olyan pozícióban lettek volna, hogy együtt építhetik az alapot a nemzet és a világ számára, ahogy Isten mindig is akarta, és ahogy megígérte Ábrahámnak. Ehelyett a testvérek eltávolodtak egymástól. Izsák nemzette Jákobot, aki Izrael 12 törzsének az atyja lett, Izmael pedig az arabok 12 törzsének lett az őse. A két elidegenedett testvér közötti neheztelés lett a magja az izmaeliták és izraeliták, az arabok és a zsidók közötti történelmi neheztelésnek.
Megbékélés zsidók, keresztények, arabok és muzulmánok között
Isten Ábrahám minden leszármazottján keresztül dolgozott, hogy felnevelje őket
az ő képmásává, és érett, szerető férfiakká és nőkké tegye őket, akik képesek
beteljesíteni a teremtés eredeti eszményét. De Isten minden erőfeszítése ellenére
az általa szeretett és megáldott emberek nagyon gyakran nem teljesítették a felelősségrészüket,
és szembeszálltak Isten akaratával. Ennek eredményeként egyfelől a zsidók, és
később leszármazottaik, a keresztények, másfelől az arabok és szellemi leszármazottaik,
a muzulmánok közötti kapcsolatok történelme tele volt nehezteléssel, haraggal
és konfliktussal, nagyon ritka barátságos epizóddal. Az Egyesítés a zsidókat, keresztényeket, arabokat és muzulmánokat egy közös ős,
Ábrahám és egy szellemi szülő, Isten leszármazottainak tekinti. Mint ilyenek,
keresniük kell a megbékélést a kölcsönös tisztelet és szeretet által. Ez a megbékélés
a kulcs a mai világ vallási eredetű konfliktusainak a megoldásához.